Részlet a könyv bevezető soraiból:

Egy rövid „mese", mielőtt játszanánk és énekelnénk, hogy néhány fontos dolgot megtudjatok

Mi is az a Ringató foglalkozás? - Mondhatnám egyszerűen azt, hogy énekóra. Olyan énekóra, ahol a szőnyegen ülünk, nem padokban. Ahová felnőttek jönnek kisgyerekekkel, akár néhány hónapos babákkal is. Ahol nem kötelező énekelni, de mégis mindenki szívesen teszi, örömmel jön, és várja a legközelebbi találkozást.

Olyan anyukák, apukák, nagyszülők járnak ide, akik szívesen énekelnek, játszanak együtt a kicsinyekkel, oldott, szeretetteli légkörben. Akik maguk is úgy érzik, fontos az, hogy a művészetek eszközeivel neveljünk, akik szívesen bővítik a dalkincsüket, vagy éppen önmagukban bátortalanok és segítségre, vagy az énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak egy közösségben.

Ezeknek a Ringató foglalkozásoknak az élményeiből született ez a könyv.

Lapozom a könyvet - Az oldalak megelevenednek. Kedves, kedvelt ölbeli játékaink, mondókáink, dalaink sorakoznak egymás után. Mindegyikről eszembe jut egy emlék, egy történet. Egyiket így, másikat úgy játszottuk. Örültünk, nevettünk, meghatódtunk. Hangosan szólt az ének, némelykor pedig megállt a levegő, tapintható volt a csend. Énekeltünk kánont, néha bicíniumot is, magyar népdalt, sokat-sokat.

Nézem a képeket, a foglalkozásokon készültek: Luca mosolyog rám, csillagszemű. Ha tovább lapozok, ott látom Dorkát, aki huncutul lehajtja a fejét, úgy kukucskál. Egy másik oldalon Marcit, aki a hegedűtől mindig hihetetlenül lázba jött. Aztán Benedek, akitől nehéz volt elválni nagyon, amikor bölcsődés lett, és Bora, akinek a nagyobb testvére is régi Ringatóra járó baba volt. Ott vannak mindannyian, kicsi barátaim: Terka, Fülöp, Máté, Lili, Zita és a többiek... Raktározgatják az élményeket, gyűjtögetik, gazdagodnak.

Biztatás - „Vedd ölbe, ringasd, énekelj!" Ez nem felszólítás, hanem kérés, biztatás.

Mindazoknak szól, akiknek kisgyermekük van, vagy éppen kisgyermeket bíztak a gondjaira. Nem kell félni a saját hangotoktól! Senki nem fog rátok szólni, vagy kinevetni, ha mondókáztok, énekeltek. Ez az egyik legfontosabb, amivel a kisbabátok lelkét táplálgathatjátok. Anya hangja, apáé, és persze közben az ölelése, szeretgetése. Ne azért énekeljetek a kicsiknek, hogy megtanuljon valamit, ne azt számoljátok, hogy hány dalt, mondókát tud már - igen, tudom, hogy erre gyakran nagyon büszkék vagyunk  - hanem, azért énekeljetek, játsszatok vele, hogy örüljön, hogy együtt örüljetek, jól érezzétek magatokat.

Még egy kis biztatás - Ha ti is lapozzátok a könyvet, és a kottákra bukkantok, ne ijedjetek meg! Persze vannak, akik tudnak kottát olvasni, de vannak olyanok, akik nem. Rájuk is kell gondolni.

A könyvhöz mellékelt CD segít rátalálni a dallamra. Különös felvételek ezek, nem a megszokott igazi zenehallgatásra valók, hanem segédanyagként szolgál a daltanuláshoz. Mankó azoknak, akiknek a lejegyzett dallam kibogarászása nehézséget jelent. Felcsendül többször is egymás után ugyanaz a dal hegedűn, vagy furulyán. Így menni fog majd az éneklés, ugye?

Nem „gyerekkönyv" - Felnőtteknek szól a könyv. Szülőknek, nagyszülőknek, gondozónéniknek, óvónéniknek.  Bőséges gyűjtemény, mindenki talál benne kedvére valót.

Belekerült néhány olyan magyar népdal is, amit szívesen énekeltünk a foglalkozásokon az anyukákkal, de talán van, aki azt gondolja: nahát, ez nem gyerekdal!  Mégis itt van, mert szerettük, mert szép, mert jó ezeket is elénekelni.

Végül - Itt kellene most szerepelnie több ezer névnek, felnőtteknek, gyerekeknek, akikkel valaha találkoztam a Ringatókon, vagy máshol, akikkel együtt játszottam, énekeltem, hogy megköszönjem nekik, hogy újra meg újra eljöttek, közös örömmé varázsolva ezeket az órákat.

Gállné Gróh Ilona
http://www.ringato.hu/